Csabai kocsmák: Narancs Klub

(Kicsit sárgább, kicsit savanyúbb…)
Heti Délkelet, 1991. október 17.

Pelikán József gátőr híres filmbéli mondása volt a címe Krausz Tamás riportjának, amely a frissen megnyílt csabai Narancs Klub alkalmából született. Hogy repül az idő, immár huszonöt esztendeje, hogy az embereket is megosztó vendéglátóipari egység kitárta a kapuit elsősorban a fiatalok előtt. A születés azonban nem volt egyszerű, meglehetősen nehezen jött a világra, hiszen a bábák között bőven akadt pártpolitikus. Sőt, a létrejöttét egy akkori Fidesz-irodavezető és önkormányzati képviselő szorgalmazta.

Csak volt egy bökkenő. Az OTP épülete alatt húzódó pince a város tulajdonában volt, ennek a bérleti jogát kellett megszerezni. És bizony, pénz is kellett hozzá, akkori árakon számolva nem is kevés. Kezdetben a tanács, majd az önkormányzat hallani sem akart az üzletről. De a narancsosok nem adták fel. Folytatták a pelikáni mondatot, miszerint a megálmodott klub lehet sárgább, savanyúbb, de a miénk – lesz! Így is történt.

Az önkormányzati testület beadta a derekát és 125 ezer forint egyszeri használatbavételi, illetve további havi 15 ezer forint bérleti díjért átadta a helyiséget. Igen ám, de a szükséges pénz nehezen jött össze, hiszen az országban sorra nyíltak a narancsos klubok, a fenti pártvezetők türelmet kértek a csabaiakról. De az óra ketyegett. Sürgetett az idő és az önkormányzat is követelte a forintokat. Ekkor született meg a nagy ötlet. Létrehozták a megyei Narancs Klub Alapítványt, amelynek a segítségével sikerült közadakozásból létrehozni a klubot. Beszálltak az üzletbe a szimpatizáns vállalkozók, magánszemélyek és megalakították a kft.-t. Ment minden, mint a karikacsapás. Négy hónap alatt elkészült a beruházás.

Volt tehát minek örülni az átadási ceremónián, amelyet 1991 októberében tartottak. Kollégám 17 óra előtt néhány perccel érkezett a helyszínre. Az asztalokon hidegtálak, üdítős üvegek sorakoztak. Az egyik sarokban Mars-csokibemutató zajlott, pohárral a kezükben sétáltak a meghívottak a Marlboro-reklámok alatt. A hölgyek narancsszínű blúzban kínálgatták a finom italokat. A férfiak fehér inget, sötét zakót hordtak, s a zenészek palotást húztak. Még Deutsch Tamás is lecserélte a szokásos farmerzakóját.

Ott volt mindenki, aki akkor számított a városban. Az urak oldalán szebbnél szebb hölgyek. Telt ház. Pap János, akkori polgármester arról beszélt, hogy a szerencsésebb állampolgárokat voltaképpen egy közművelődési intézménybe sodorta az őszi szellő. Tűrhető árak, szolid fények… Tíz órára már annyian voltak, hogy egy csikket sem lehetett leejteni. Tényleg jó a buli. Igaz, egy kőhajításra ott van a Blues-kocsma. Választhat a csabai ifjúság.

Sokáig zajlott itt az élet. Hallhattunk jó híreket róla és rosszakat is. Mára mintha elcsendesedett volna körülötte minden. Pelikán József is nyugovóra tért…

Close