A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

A mostoha lakótelep ma! - Barangolás a harmadik kerületbe!

Már a reggel is forró. A júliusi meleg lehelet az arcomba csap, ahogy ballagok a Kazinczy utca legvégén. Hamar elérem a hírhedett laktanyát, amely most csendes. A kopár udvaron némán merednek az égre a vedlő tűzfalak. Volt már itt minden: redőnyös vállalkozás, szőnyegbolt, most többek között a Titán fitnesz kínálja szolgáltatásait. Ötvenhatban bezzeg nagy volt a jövés-menés, ropogtak a fegyverek. Itt végezték ki a két fiatalt: Mány Erzsébetet és Farkas Mihályt. Nézem a málló falon elhelyezett emléktáblát, amely alatt egyetlen koszorú sincs.

Régen elmúlt október 23. Emlékszem, 1991-ben avatták fel az emléktáblát, az eseményről én tudósítottam a Heti Délkeletet. Hideg szél és eső csapkodta az aszfaltot. Álltam meggémberedett kezekkel, próbáltam jegyzetelni, de nem ment. Döbbenten néztem az egykori harcostársakat, a rokonokat, az agyonlőtt 20 éves lány testvérét, a meggyötört Rozikát. A politikusok mondták a beszédet, amelynek nagy része el sem jutott az tudatomig. Nem kell itt szónokolni, olvastam le a szomorú arcokról. Többet ér a néma emlékezés. A holtakat nem lehet feltámasztani Nehéz szívvel megyek tovább. Előttem magasodik az egykori csabai sörgyár épülete.

Nem palackoznak már itt sem Kőbányait, sem üdítőt. Hol van a régi gárda? Ruttkai Jenő bácsi, később Rajnai Csaba, a kirendeltség vezetői. Öles feliratok jelzik: betört a XXI. század: Elektrolabor, villamossági kereskedőház kínálja portékáit. A Botyánszki Pálné utcán lépkedek. A sarkon biciklire támaszkodó asszonyok tereferélnek. Én meg olvasom a sarki ház falán elhelyezett fakuló táblán, amelyet a városi tanács készíttetett 1980-ban, hogy itt lakott valamikor az utca névadója: Botyánszki Pálné, textilmunkás, "a munkásmozgalom kiemelkedő egyénisége", az MDP Központi Vezetőségének a tagja, országgyűlési képviselő." Közeledek az Áchim L. András lakótelephez, s még mindig fogva tart a múlt. Régen, 1981 januárjában jártam errefelé.

A Népújságnak készítettem riportot az alakuló lakótelepről. A kép nem volt valami felemelő, Szinte mindenki csak mostoha lakótelepként említette a környéket. Áruellátási hiányosságokról, közlekedési gondokról beszéltek az emberek. És most? Fehér hajú, bermudanadrágos idősebb hölgy közelít felém. Kérdem, hogy miért nincs nyitva a CBA áruháza, lakat van az ajtaján, semmi sincs kiírva. Volt itt egy tábla, amelyen az állt, hogy technikai okok miatt zárva, de már egy hete azt is levették, mondja bosszúsan az asszony. Pedig jó üzlet volt, még tőkehúst is lehetett kapni.

Képgaléria - Fotó: Seres Sándor

Most mehetnek a Szarvasi úti Pennybe, amely innen több kilométer. Van új a nap alatt? Ilyen nincs, a vállalkozások korában kell, hogy legyen legalább egy kis bolt, amely megáll a lábán ekkora lakótelepen. Fellélegzem, amikor a Mokry utca elején, a gyógyszertárral szemben, felfedezek egy honi üzletlánchoz tartozó üzletet. De hamar lelohad a lelkesedésem, mert annak az ajtaján is ott van a jókora lakat. Kezd melegem lenni. Betérek a hűs Muskátli presszóba, ahol csapolt Kőbányait mérnek. Néhány öregúr iszogat a nagy melegben, a sátor alatt. Muskátlit nem látok, akárhogy meresztem a szemem. A sör viszont jól esik. Feltűnik, hogy nem beszélnek egymással az emberek. Poharazgatnak csendben, harmincegy néhány éve legalább hangoskodtak az akkori kis krimóban.

Volt bölcsőde is, valamikor, most ennek a helyén öregek múlatják az időt, amely rohan, mint a fergeteg. Az egyik ház előtt a járdát söpri az egyik asszony. Nagyokat fúj, s áldja a teremtőt, hogy végre picit lehűlt a levegő. Az Áchim- szobor melletti padra telepszem. Szemben az orvosi rendelő. Nem nagyon nyitogatják az ajtaját, pedig dr. Róka Miklós délelőtt és délután is rendel. A hatalmas kőszobor elnéz a lakótelep felett. Szigorú forradalmár tekintete talán a népét keresi. Ez jár a fejemben, ahogy megközelítem a temetőt. Éppen utolső útjára kísérnek valakit. Gyászruhás emberek, fehér ingben és blúzban ballagnak a széles úton, a kezükben zsebkendő. A temetőgondnok éppen kaszabolja az elszáradt füvet. Áchim síremléke is siralmas.

A derékig érő gazt levágták ugyan, a festetlen vaskorlát előtt eldobott művirágot sodor a szél. A felirat szerint "az örökké hálás népe" emlékezik rá, de egy szál virágra már nem telik. A szelleme velünk él és élni fog örökké. Mint ahogy Mokry Sámuelt sem felejtik a csabaiak. Igaz neki csak egy emléktáblája van a róla elnevezett utca egyik házának a falán. Mokry nem volt forradalmár. Tanár- és búzanemesítőként ismerte az ország, mellesleg teológiát tanult. Orosházi lelkészkedés után jött Csabára 1852-ben, ahol a középfokú reáliskola tanára, majd igazgatójaként szolgálta a népet.

Végül a gerendási bérelt birtokán búzanemesítéssel foglalkozott. A csabaiak hálásak neki, hiszen a mai napig csak Mokrynak nevezik az utca környékén felépített emeletes házakkal tűzdelt lakótelepet. Dél van. Izzadnak a munkások a Széna utcai fadepóban, amint félmeztelenül rakják a kamionra a deszkákat. A autók roncstelepe előtt idősebb úr bámészkodik. Micsoda járgányok voltak ezek valamikor!, mondja és felém biccent. A mezőmegyeri sorompót leengedték. Elrobogott a pesti gyors...

Aktuális