A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

A jaminai kovácsmester

Hadi Sándor, a ma hetven esztendős jaminai kovácsmester világéletében szerette a kalapácsot és a zengő üllőt, egyáltalán a kovácsműhelyt. Már gyerekkorában ott sertepertért a kötegyáni műhelyek körül, s nézte a tüzet élesztő nagy fújtatót, majd megengedték neki, hogy maga is taposhassa a fura szerkezetet. Nem volt nehéz dolga, hiszen akkoriban öt kovács dolgozott a faluban, s mindegyikük megélt belőle. Hej, másképpen van ez manapság meséli az ősz hajú mester Békéscsabán, a Rózsa utcai műhely előtt. A fekete puli ott szaladgál a lábai között, miközben arról beszél, hogy a különböző hagyományőrző bemutatókon, rendezvényeken odajönnek a szülők a gyerekkel és megcsodálják a felszerelését.

Akadna jelentkező is az ősi mesterség elsajátítására, a múltkor is összejött nyolc fiatal, de az iskola elutasította a kérelmet. Így vagyunk ezzel mostanában, sóhajt a mester és tovább gombolyítja a régmúlt szófonalát. Felemlegeti a tanulóidőt, azokat a hatvanas éveket, amikor elszegődött tanulónak a helyi téesz kovácsműhelyébe. Ott tanulta ki a szakmát többek között Nagy Sándortól és Nagy Bélától. Szekeret vasalt, lovat patkolt. Aztán kilépett a műhely falai közül, elment a vasúthoz gőzmozdonyt vezetni. Mert imádta a vasparipákat, a gőzt okádó 424-est, a 324-est és a Truman névre hallgató 411-est. Tanult, s végigjárta a ranglétrát.

Képgaléria - Fotó: Seres Sándor

Volt segédfűtő, fűtő, majd mozdonyvezető. A szolnoki, a szegedi, a Mezőhegyes-Kötegyán útvonalon járt egészen 1975-ig. Ekkor közbeszólt a korszerűsítés édes madara. Jöttek a villanymozdonyok. Elvégezte a tanfolyamot, de az árammal működő masinát sohasem vezette. A gőzösök szerelmese búcsút intett a MÁV-nak. Ekkor már Békéscsabán laktak, a Gorkij utcában. Elment a téglagyárba, ahol kotrógépeket gyártott és javított, szerszámokat készített. Ugyanezt tette később az új cserépgyárban is. Ott volt 1985-ben a II.- es téglagyár felújításánál. Később, a kilencvenes években a kovácsolás mellett libát tömött, hogy meg tudjon élni a családjával. Standot nyitott a piacon, ahol vasból készült tárgyakat: lakásdíszeket, felszereléseket árult.

Tagja lett a Békés megyei Népművészeti Egyesületnek, 2012-ben megkapta a Népi Iparművész címet. Nyugdíjas évei sem unalmasak. Kiállításokra, bemutatókra jár, tesz-vesz a műhelyben. Néha megpihen a hűs szobájában, ahol még a képkeretek is vasból vannak, a keze munkáját dicsérik a tárgyak. Délután pedig a vizeket választja, a bányatavakon horgászik. Van ideje végig gondolni a már soha nem visszatérő, aktív munkáséveket...

          

Aktuális