A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

Visszajáró - Elekre érkezvén, lássátok!

Keresem a Zalka Máté utcát, amelyben atyai nagybátyám, Gyula bácsi lakott a családjával. De nincs már ilyen utca a városban, szegény nagybácsi és a felesége, Mari néni is régen a temető lakói. A második világégés után kerültek Elekre, amikor a svábokat kitelepítették. Kaptak házat, földet, azon gazdálkodtak. Milyen kiszámíthatatlan a és kegyetlen sors! A nyolcvanas évek végén a honvágytól gyötörten, már öregen, betegen visszaköltöztek a szülőföldre, ahol az egyetlen életben levő testvére, az apám lakott. De nem sokáig bírták.

A gyerekeik talán egy esztendő után újra Eleken gondoskodtak róluk, s ott adták vissza a lelküket a teremtőnek. Elhagyom az eladásra kínált régi malmot, a jellegzetes homlokzatú sváb házakat, az egykori megyeházát, s máris ott vagyok a főtéren. Szemben a Sarlós Boldogasszony katolikus templom tornya magasodik, amelyet 1796-ban építettek barokk stílusban. Előtte a kőkereszt, a falán több emléktábla. Az egyiken éppen Wagenhoffer Ede kanonoknak hálálkodnak, aki több, mint öt évtizededig segítője, gyámolítója volt a híveinek és minden elekinek.

De megemlékeztek Harruckern János Györgyről is, aki 1664-1742 között betelepítette a német ajkú lakosságot Würtembergből, Frankfurt vidékéről, Bajorországból, többek között Békés megyébe és Elekre. Ma már tér viseli a nevét a városban. Amott 1956-os és 1848-49-es centenáriumi emlékmű, kopjafa jelzi az utódok tiszteletét. A templom oldalában, a parkban ódon artézi kút, szobrokkal és feliratokkal. "Fúrta Ádám József, Germann Lajos munkavezetése mellett. Mélysége 270 méter, s óránként 1090 hektoliter vizet ad. Isten segedelmével készült Elek községnek, 7550 forint költséggel, 1894-ben.

Képgaléria - Fotó: Seres Sándor

Az építkezést végrehajtotta: Magyari Vilmos jegyző és Bender János bíró." Mára a vize sajnos elapadt, csak a kőoroszlán szája tátong szárazon a járókelőre. Átballagok a túloldalra, ahol a kitelepített németek országos emlékműve áll 2001 óta, amely Kingl Sándor alkotása. Ülök a padon, nézem az alakokat, az emléktáblákat, a felsorolt neveket, s eszembe jut Elek történelme. A település már a honfoglalás előtt lakott hely volt. A tatár és a törökdúlás után, 1724-ben katolikus németeket hoztak Elekre, amely már 1854-ben mezővárosi rangot kapott, majd a 19. század végén nagyközség lett. Az 1880-as években a lakosság 65 százaléka németnek, 24 százaléka pedig románnak vallotta magát. Trianon után 1920-23 között Elek a csonka Magyarország Arad vármegyéjének a székhelye volt.

Egyébként 1923-1946-ig Csanád, Arad és Torontál vármegyéhez tartozott. Majd 1946-ban Békés vármegyéhez csatolták, ekkor veszítette el járási székhely jellegét is. A második világháború alatt 5619 német nemzetiségű embert hurcoltak el, űztek ki otthonukból. Ennek az emlékére 1990-től kétévente megrendezik az Elekiek Világtalálkozóját. Az 1996-ban városi rangot kapott településen ma 4800-an laknak.

A 2001-es adatok szerint a lakosság 84 százaléka magyar, 8 százaléka román, 4 százaléka német, de laknak itt még szlovákok és cigányok is. Ezért is van imaháza a reformátusoknak, az evangélikusoknak és a görög katolikusoknak. Lökösháza felé haladva búcsút intek a soknemzetiségű városnak, a még élő rokonoknak. Az elhagyott eleki téglagyár füst nélküli kéménye még áll, s mintha visszaköszönne.

Aktuális