A weboldalon cookie-kat használunk, hogy biztonságos böngészés mellett a legjobb felhasználói élményt nyújthassuk. Ön az „Elfogadom” gombra kattintással, beleegyezik az ilyen adatfájlok fogadásába és elfogadja az adat és süti-kezelésre vonatkozó irányelveket.

Elfogadom

Visszajáró: A kondorosi betyárcsárda

"Kondorosi csárda mellett
Gulya, ménes ott legelget;
Csárdabeli szép asszonynál
Bort iszik az öreg-bojtár."
(Arany János)

Hej, nevezetes hely ez a csárda. Nekem is. Forró, fülledt éjszaka volt 1976-ban, amikor elindultam a KÖJÁL egyik főorvos asszonyával és az ellenőrökkel, hogy megtudjuk: miként dolgoznak a vendéglátósok. Nos, Kondoroson, a híres betyárcsárdában stílszerűen betyáros volt a hangulat. Húzta a cigányzenekar a talp alá valót, Horváth Pista, Eszményi Viktória, Zorán meg énekelt. A konyhában már nem volt ilyen vidám az élet.

Az ellenőrök döbbenten tapasztalták: rosszak, elavultak a hűtőberendezések, a padlóra folyik a szennyvíz, mosogatószernek, törölközőnek se híre, se hamva, a felvert tojásban legyek fulladoznak, egy másodéves tanulólány vezette a konyhát. Nincs pénz semmire, mondták megszeppenve. Elavult az épület, nincs megfelelő raktáruk. A riport a Népújságnál átment a szűrön. A megjelenés után azonban kitört a botrány.

A csárdát tulajdonló szövetkezet elnöke enyhén szólva kifogásolta, hogy az írás egyáltalán megjelent. Nem, nem a tények hibáztak, csak nem kellett volna napvilágra hozni a történteket. Szerinte. Álltam a főszerkesztő előtt a szőnyeg szélén, aki sűrűn ingatta a fejét. Én meg mondtam: tényleg benne volt a légy a levesben. Szigorú utasításának megfelelően ősszel újra ott voltunk Kondoroson, amelyet alaposan kimeszeltek. Borúra derű, ez volt a megismételt írás címe. Legközelebb hét esztendő múlva látogattam meg a csárdát. Akkora már a főnökök is rájöttek, hogy tenni kell valamit.

Nézelődtem a pinceborozóban, olvasgattam az Arany-verset. Hol van már a betyárvilág, Adamik Anna és öreg bojtár! Legfeljebb a férfivendégek nézegetik a csárdabéli szép asszonyokat a pult mögött, az asztalok között. Lelki szemeim előtt megjelent a régi csárda, amely nyolc út kereszteződésében állt, szállást és pihenőhelyet adott az elfáradt vándoroknak, de leginkább a betyárok kedvelték. Megfordult itt Rózsa Sándor, Bogár Imre, Farkas Jancsi és Patkó Bandi. A legenda szerint egyszer egy gazdag kereskedő szállt meg a csárdában. Bezárkózott, őrséget állított az ajtó elé, mégis kirabolták.

A furmányos betyárok a búbos kemence tetejét felnyitva jutottak be a szobába. Erkel Ferenc is járt a csárdában, terjesztették a korabeli krónikások. A betyárok éppen az ivóban mulattak. Becipelték a kocsiról a Gyuláról érkező zenész zongoráját és játszania kellett egész éjjel. Rózsa Sándor két betyárt rendelt Erkel mellé, akik elkísérték Szolnokig, nehogy bántódás érje. A csárdát többször átépítették, de a kéménylabirintus, a népi jelleg, az ősi forma megmaradt.

Akkor 6 millió forint volt az éves forgalom, mintegy 120 turistacsoport fordult meg itt egy szezonban. Tóth István, az áfész kereskedelmi osztályvezetője elmondta: a helyi termelőszövetkezet építőbrigádja 8 millió forintért felújítja a csárdát, amely 1984 karácsonyára készen lesz. Belülről magyaros népi motívumok dominálnak majd. A berendezés elkészítését a csabacsűdi Lenin Tsz. faüzeme vállalta. A külső kép is változik. Zsalugáteres ajtókat, ablakokat szerelnek fel. Lesz presszó, ruhatár, 93 négyzetméteres étterem, külön terem.

A pinceborozó is bővül. Itt kap helyet a csárdamúzeum is. Természetesen mindez modern konyhával, megfelelő szociális létesítményekkel párosul. Ez már döfi! - nyugtáztam a főnök szavait. Nem lesz több elmarasztaló riport! Most meg, 2017-ben újfent nézelődöm. Csodaszép a csárda. Betyárosan szép. Igaz, 2005-ben megint felújították. Bizonyára Rózsa Sándor is elégedett lenne. Inna a hosszú életre egy kupicával.

Fotók: Seres Sándor

Aktuális