Sajtóiszonyok – Levélféle dr. Varga Istvánnak

Seres Sándor – Üdvözöllek, Pista! Nem gondoltam volna, hogy a rendszerváltozás 30. évében a magyar sajtó rozzant állapotáról kell polemizálnunk. Aligha örülök ennek, bizonyos vagyok benne, hogy te sem lelkendezel emiatt. Azokban a harcos időkben még érthető volt az elkeseredés, amely dacot, elszántságot kölcsönzött nekünk, hogy elvessük a magyar konzervatív újságírás magjait.


Emlékszel, amikor először találkoztunk az orosházi ügyvédi irodádban? Ott ültünk a délkeletes kollégákkal és beszélgettünk. Az előttünk álló nagy lehetőségekről, az úgynevezett pluralizmusról, a szabad sajtóról, az autonóm ember lelkivilágáról és természetesen a nagy szerelmedről, Erdélyről, a magyarság megmaradásáról. Már sötétedett, a villanyt is elfelejtettük felkapcsolni. Vitted a szót, mi meg ittuk a szavaidat. Ízig-vérig keresztény, konzervatív, népben és nemzetben gondolkodó emberként ismertelek meg.

Hány interjút készítettem veled élőben és telefonon! Sohasem kerteltél, nem kerülgetted a kényes történeteket, mint macska a forró kását. Vállalva minden felelősséget, következményt, mindig az igazat mondtad. Együtt izzadtunk a sajtópereken a bírói pulpitus előtt, amikor az igazságszolgáltatás felkent papjai kioktattak bennünket, hogy miként forgassuk a tollunkat. Olykor veszítettünk, de te akkor is olyan védőbeszéddel rukkoltál elő, hogy a fiatal bírónak tátva maradt a szája. Szeretted a klasszikus újságírást, a nagy elődöket.

A tárcaíró Csurkát, Csoórit, Illyés Gyulát és a fiatalabbakat, Kristóf Attilát, Baróti Gézát, Seszták Ágit. Keményen fogalmaztál az országgyűlésben is. Sokszor keltettél megdöbbenést a véleményeddel, olykor a párttársaid is elfordultak tőled. Különös időket éltünk. Küzdöttünk a sajtóegyensúly megteremtéséért. Ellene voltunk a megyei lapok nemtelen bekebelezésének. Nem értettünk egyet Antall József sajtópolitikájával, Lezsákék megengedő magatartásával. Volt idő, amikor a nemzeti oldalt egyetlen összetákolt országos napilap képviselte, az úgynevezett alternatív, többnyire hetilapok tönkrementek, és senki nem nyújtott nekik mentőövet.

Telt-múlt az idő és eluralkodott a gyűlölet a két tábor között. Eltűntek a riportok, a tárcák, a glosszák az újságokból, az internetes oldalakról, egyen rádiót, egyen tévét kreáltunk magunknak, amelyeket lassan senki nem követ. Megfogadtuk a baloldal tanácsát, vettünk magunknak tévét, rádiót, országos és megyei lapokat, amelyeket Pestről irányítanak. Mi nem ezt akartuk, Pista! A minap láttalak a csabai Tv-7-ben.

Mit mondjak, nem változtál semmit, ami a közéleti szereplésedet illeti. A riporternő azt tudakolta tőled, hogy mi a célja, szerepe a tavaly szeptemberben létrehozott Közép-európai Sajtó és Média Alapítványnak, amelynek a kuratóriumi elnöke lettél. Most sem kerteltél. Szerencsére nem állították le a kamerákat, nem fojtották beléd a szót és nem szakadt rátok a Szabadság téri épület plafonja. Hagyták, hogy beszélj. Azt fejtegetted, hogy keresztény, konzervatív ember létedre még mindig az Élet- és Irodalmat járatod, a Magyar Narancsot olvasod és a Népszavával kezded a napot. Mert Magyarország felett manapság sem mindig kék az ég, hogy minden szép és jó, a kormánynak csak jó döntései vannak.

Ez nem újságírás, ez valami egészen más. Ezen kellene változtatni, ezért vállaltad el a pozíciót. Mert a kuratóriumnak egyetlen célja lehet: segíteni a magyar konzervatív újságírás kultúráját, fennmaradását. A szívemből beszéltél, Pistám! Szerintem vannak korrekt, jól felkészült, a világ változásait nyomon követő és továbbadó újságírók a nemzeti oldalon is. De sokszor a megfelelés kényszere, az egzisztencia féltése vezeti a tollukat. Pedig nem kellene. Lehet valaki elkötelezett, anélkül, hogy jobb meggyőződése ellenére beálljon a sorba. Belátom, manapság nem könnyű feladat. Látod, másnap, ne szépítsük a történteket, téged is kirúgott a Liszkai-csapat. Mert, ugye, ebben az interjúban elrugaszkodtál a valóságtól. Ismerős szavak a múltból. Szerintük nem ilyen a magyar konzervatív újságírás. De, ha nem ilyen, akkor minek kellett az Alapítvány, a kuratórium, minek kellettél te, Pista?

Close