Múlt és jövő – Zalkatej, Nagybánhegyes

Nagybánhegyesen egy időben minden Zalka Mátéról, az íróról és katonaemberről szólt. Hogy milyen kötődése volt a faluhoz sohasem derült ki. Valószínűleg semmi, csak a nemzetközi szabadságharcos alakját akarták a középpontba helyezni. Ez némileg sikerült is, hiszen 1949-ben az első termelőszövetkezetet már ez a név tette naggyá, amikor létrehozták a 84 holdas közös gazdaságot.

A hatvanas évek elején megalakult még két téesz Kossuth és Aranykalász néven, de a prímet a Zalka vitte egészen a rendszerváltásig. Aztán a három gazdaság 1975-ben egyesült, ugyancsak Zalka néven. Itt kereste a kenyerét a község lakosságának 98 százaléka, mintegy 1200 ember. Mígnem megnyitotta kapuit a Zalkatej névre hallgató tejüzem, ahol többek között a híres, kézzel gyártott parenyica sajtot és a Túró Rudit készítették, amelyek nem csak itthon, hanem külföldön is közkedvelt csemegék voltak.


Az üzem csaknem 200 embernek adott munkát, egészen 2007-ig, amikor bezárták. Többször próbálkoztak az üzemet feléleszteni, de nem sikerült komolyabb áttörést elérni. Az épületet, a gépeket őrzik, s várják a csodát. Mindenesetre, a Zalka név, ha nem is aktuális, de megvan. Talán tej és ember is lenne. Csak az új gazda nem akar nem akar megérkezni a faluba.

Close